Vizsga, avagy ez meg mit keres a szemeszter közepén?!

No, nem rég érkeztem haza első vizsgámról, ami azt jelenti, h túl is vagyok első vizsgaidőszakomon. Ez tipikusan olyan, h a professzorra bízom, h megmondja, mire, mennyire értékeli a munkám, sztem nem lett rossz, de nem kizárt, h elfogult és vak vagyok...:)
Emellett nem tudom, h okozott-e komolyabb maradandó sérülést ábrázatomban a dolog, tény, ami tény, h 5 perce még így néztem ki:

Figure 1: egy csónakban a stratégiával...

Nem mondom, jó érzés egy vizsgával letudni a dolgot, de persze mindig van vmi, most majd belevethetem magam a TDK-mba...azaz holnap, most épp, költséghatékony chill-out van tervbe véve, úgy is mondhatnám, h 1 sör is csodákat képes tenni több napja alkoholmentes szervezetemmel: ([off]Pisu, te hogy vagy ezzel?:)

Figure 2: volt Heineken is a hűtőben, de most szükség volt a félliteresre :)

Bringa-sztori, avagy Mr. President megmondja

No, nem, nem leszek ennyire alapos, és mindennapírós fajta, de most egy kis pihenőt tartok, és gondoltam elkezdem törleszteni a "tartozásom".

Engedjétek meg, h egy kicsit bringám bőrébe bújva elmeséljem az "ő" sztoriját, hogyan is látta ezt a másfél hónapot!

Sziasztok, nevem Mr. President, be kell valljam, nem vagyok egy nagy szám járgány, kicsit kopott, kicsit öreg, de tökéletesen funkcionálok. Biztonságos kontrafékeimet eléggé nehezen szokja meg az átlag felhasználó, sztem mostani gazdám is szívott vele sokat, de már nem óbégat a szerencsétlenje, mikor hiába markolja szorosabban a kormányom, és mégsem történik semmi...

Így festek:


Szóval a sztorim: még decemberben történt, h akkori gazdám, Mr. Pap gondolt egyet, elvitt a Rotterdam Central Station-nél lévő bringatárolóba, lelakatolt, és sorsomra hagyott. Vártam-vártam, nem jött vissza.

Január 28-án aztán megint beindult az élet, jött vmi fickó a tárolóba. Föl-alá járkált, kezében kulcsot szorongatott, tipródott, meg olyasmit mormolt, h "szürkés váz, President felirat, csomagtartón kék szalag...". Kiabáltam, h "jelen, itt vagyok, mondjad má'", de nem nagyon figyelt, a többi fancy bringát sasolta...aztán 10 perc után csak kisilabilizálta, h én vagyok AZ a bringa, akit keres...Történt ugyanis, h korábbi magyar gazdám nem csak lelakatolt, de túl is adott rajtam. Bánom is én, a lényeg, h menjünk már!

Szóval, január 28-én kihajtott velem, talán úgy egy fél órára. Micsoda érzés volt, állítólag ő is rég bringázott, de nekem is jól esett már kinyújtóztatni magam. Hirtelen felindulásból gondoltam, letesztelem a humorérzékét, szal leeresztettem a hátsó gumim. Nem értette a viccet...öröm volt hallgatni, amit levágott...:)

20 euró. 15 a hátsó gumim + 5, h helyrerakják a dinamóm vezetékét. Viszonyunk abszolúte rózsásan indult, mondhatni.

Ezek után igyekeztem kiengesztelni, igazából csak jártam vele a várost erre-arra szolgálatkészen, megmutattam neki elég sok helyet, mindenhova velem mászkál: egyetem, bolt, buli (olyankor vigyázok rá, és én vezetek:), mozi, szóval mindenhova, ami 500 méternél messzebb van.

Ilyen a Central Station is, ahova február 28-án (pont egy hónaposak voltunk) hajnali fél 6-kor mentünk. Mentünk? Nemis, rohantunk, a szél kicsit kifújta a szemem, eléggé sietősre volt véve a dolog. Mikor megálltunk, gondoltam, kicsit megtámasztom az egyik oszlopot, h pihenjek, majd felnéztem, ő már el is tűnt.

Jó egy-másfél hét múlva láttuk egymást újra, a sitten. Letette értem a 15 eurónyi óvadékot, kiszabadított, hát nem egy hős?!

Nem! Menjünk csak oda vissza, h megálltunk: kifújtam magam, és körbenéztem: ebből baj lesz! Ez a zseni lelakatolt egy turistalátványosságokat jelző táblához Rotterdam, Central Station közepén! Jöttek is pár nap múlva a "közterületes rosszarcúak", sárga matrica nyakam köré rámrak: felszólítják a gazdám, h jöjjön értem, vigyen el, különben ők szabadítanak meg láncaimtól, és ők visznek el. Mint kiderült, ajóédesgazdám nem nagyon akarta megszakítani spanyolországi kiruccanását ilyesmi ügyek miatt, szóval jöttek megint a rosszarcúak, és elvittek. A történet befejezését már mondtam, letette értem a 15 eurós "váltságdíjat", de felőlem fizethetett volna többet is, megérdemli az ilyen, utána mondta, h örül, h lát, meg azt hitte, h elloptak, meg ilyesmi marhaságok. Legalább egy kicsit láttam, h megviselte, ennek örültem:)

Azóta semmi extra, most itt parkírozott le a ház előtt, várom a következő bevetést: vajon merre megyünk legközelebb...?


Üdv:

Mr.

Első bejegyzés, avagy életjel

Üdv kedves "blogom-olvasója"!

Tudom, h meglehetősen késve érkezik a hír, miszerint élek, s virulok, megérkeztem (jan. 27-én:), de ettől még teljes mértékben igaz. Eddig kicsit babéron ücsörgés folyt olyan téren, h "tömegesen" tájékoztassam a mélyentisztelt nagyérdeműt, h mégis mi történt/történik velem hollandiai kiruccanásom során. Ezt úgy kell érteni, h azért tartom a kapcsolatot az otthoni világgal, csak épp, általában egy-az-egy skype/msn/evk chat felállásban. De most itt ez a csudaszép blog!:)

Egyes emberekben felvetődhet a kérdés: "Olllyan jól megvoltunk nélküled, most mi az Úristenért akarsz minket zargatni a zagyvalékaiddal...?!" - valamilyen oknál fogva, mikor ezt a "kamu-bicskanyitogató" kérdést magamban megfogalmaztam, az Dézsi Péter kolléga kellemes hangján szólt hozzám :)

Nos, ha erre reagálni kell: nem érdekel:) A blog elindult titkon bízva abban, h azért vannak még, akik érdeklődve olvassák majd egy-egy bejegyzésemet! :P

Kezdetnek egyelőre, azt hiszem, ennyi megteszi!

Üdv,
Dani